Válás, valóper esetén ügyvédként elsődlegesen arra törekszem, hogy a peres felek között megállapodást tudjak létrehozni, hiszen több évtizedes gyakorlatom alátámasztotta, hogy a kölcsönös kompromisszumon alapuló közös megállapodás szolgálja elsődlegesen a gyermekek érdekét, jövőbeni egészséges fejlődésüket, és ez a legjobb és a legköltséghatékonyabb a házasfeleknek is. E körben komplex szolgáltatást nyújtok: válóperes ügyvédként jogi tanácsadást adok, elősegítem és elkészítem a peren kívüli megállapodást, megírom a keresetlevelet, képviselem a felet a peren kívüli egyeztetés, illetve a peres eljárás során.

A házasság felbontására a házasság okai feltárása mellett (ún. tényállásos bontás) vagy közös megegyezésen alapuló bontással kerülhet sor. A házasság felbontását bármelyik házastárs kérheti, keresetindítási joga csak házastársnak lehet.

Válóperes ügyvéd Gödöllő

A házasság felbontásának feltétele, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Következetes abban a magyar bontójog, hogy nincsenek bontóokok, konkrétan meghatározott tényállások, amelyek megléte esetén a bíróságnak fel kellene – vagy lehetne – bontani a házasságot. Ennélfogva főszabályként a bíróságnak kell vizsgálnia a házastársak egymással összefüggő magatartásainak tükrében, hogy valóban teljességgel megromlott-e a házasság. Ha a házasság felbontását mindkét házastárs megegyezésük alapján közösen kéri, akkor a házasság megromlásához vezető okok feltárására nem kerül sor.
A házasság közös megegyezésen alapuló felbontására akkor van lehetőség, ha a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása (korábbi szóhasználat:gyermekelhelyezés), a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, valamint – erre vonatkozó igény esetén – a házastársi tartás kérdésében megegyeztek, és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.

A házassági bontóper bírósági eljárási illetéke 30.000.-Ft, melyet a pert megindító félnek, azaz a felperesnek kell megelőlegeznie: annak viseléséről a bíróság dönt, vagy a felek e körben megállapodnak. Válás esetén a keresetlevélhez csatolni kell a házassági anyakönyvi kivonatot, illetve a gyermekek születési anyakönyvi kivonatát és az utolsó házastársi közös lakás tulajdoni lapját, mely a használat jogcímét – vagy annak hiányát igazolja.

A válóper első tárgyalásán – perfelvételi tárgyalás – a bíróság a személyesen megjelent feleket meghallgatja, illetve megkísérli a felek kibékítését. A válóperben a békítést a bíróság az eljárás bármely szakaszában megkísérelheti. Ha az első tárgyalás alkalmával a felek nem békülnek ki és van közös kiskorú gyermekük, a bíróság kitűzi a következő, érdemi tárgyalás időpontját. A házasság bírósági felbontása esetén a házasság a felbontást kimondó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg, ez azonban nem azonos a házassági életközösség megszűnésének időpontjával: ennek időpontja az a nap, amikor a házastársak között már nincs érzelmi és gazdasági kapcsolat – amikor a házastársak „ágytól és asztaltól” is elváltak.

A házasság felbontására irányuló eljárás során a bíróság azt vizsgálja, hogy az érintett házaspár házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, ezen túlmenően pedig – amennyiben a házasságból közös kiskorú gyermek született – úgy az ő érdekét veszi elsősorban figyelembe.
A Polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény, Ptk.) szellemével összhangban a bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a házasság megromlásában melyik házastárs a vétkes, hanem arról kell meggyőződnie a házasság felbontásának kimondását megelőzően, hogy a házasság véglegesen megromlott, és az a továbbiakban fenn nem tartható.

A bíróság azonban egyben békítő tevékenységet is végez, amely eszköze lehet a házasság megmentésének. A bíróság békítő tevékenységét tágabban kell értelmezni és alatta nem csak a házasság megmentésére, hanem a minél kisebb megrázkódtatással történő megszüntetésére (a házastársak megegyezésének elősegítésére) irányuló kísérletet is érteni kell.

A házassági bontópert csak a házastársak indíthatnak, természetesen ügyvédet bármelyik fél megbízhat, de ügyvédi képviselet nem kötelező. A pert indító fél a felperes, az a házastárs, aki ellen megindult a peres eljárás: alperes. Más fél a házassági bontóperben félként nem szerepelhet. Az un. „közös megegyezéses” bontóperben a feleknek meg kell állapodniuk abban, hogy melyik fél lesz a felperes, melyik az alperes: ebben a helyzetben nincs jelentősége annak, hogy melyik fél az alperes vagy a felperes.

A házassági per fogalmába egyéb peres eljárások is tartoznak:
Pp.453. § [A házassági per] (1) Házassági peren a házasság érvénytelenítése, továbbá érvényességének, létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított pereket, valamint a házassági bontópert kell érteni.

A válópert az általános illetékességi szabályok szerint annál a helyi bíróságnál lehet megindítani, amelynek területén az alperes lakóhelye található. Különleges és az eljárást segítő szabály az, hogy a keresetet azon a helyi bíróságon is be lehet nyújtani, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye volt, ez utóbbi esetben ennek tényét igazolni kell a kereset benyújtásakor (pld. lakcímkártyával, tulajdoni lappal stb.).

A keresetlevélnek az általános szabály szerinti tartalmi elemeken (eljáró bíróság, felek, pertárgy érték meghatározása, tényállás stb.) különleges elemeket is tartalmaznia kell, így: elő kell adni a házasság megkötésére, az életközösség megszűnésére, a házasságból származott, életben levő gyermekek születésére vonatkozó adatokat, valamint a szükséghez képest azokat az adatokat is, amelyekből a keresetindításra való jogosultság megállapítható. A keresetlevélhez az előadott adatokat igazoló okiratokat mellékelni kell.

Ezen túlmenően a keresetlevél tartalmát az fogja meghatározni, hogy a felek közös megegyezéssel válnak-e vagy sem.

Közös megegyezéses válás esetén a bíróság nem “kutatja” a házasság megromlásához vezető okokat. Célszerű és az eljárás menetét gyorsítja, ha a felek a megállapodásukat még a kereset bírósági benyújtása előtt írásba foglalják és a kereset mellékleteként azt a bírósághoz benyújtják. A megegyezésnek az alábbi ún. járulékos kérdésekre  – érvényesíteni kívánt jog – kell kiterjednie:

1. A házasság felbontása irányuló kereseti kérelem
2. Kiskorú gyermek tartására vonatkozó nyilatkozat
3. Kiskorú gyermek szülői felügyeleti jogának rendezése
4. Kiskorú gyermek és a különélő szülő kapcsolattartása rendezése
5. A házastársi utolsó közös lakás lakáshasználata rendezése
6. Házastársi tartásdíjban való döntés – ha erre irányuló igény van
7. Perköltségben döntés
8. Életközösség idejének meghatározása

A szülői felügyelet kérdésében a Ptk. rugalmasabb rendszert kíván megvalósítani és több lehetőséget kínál a különélni szándékozó, illetve különélő szülőknek. Megállapodhatnak abban, hogy egyikük gyakorolja a szülői felügyeletet, azaz ő lesz a szülői felügyelet teljes körű gyakorlója. További – új – megoldás, hogy megosztják a szülői felügyelettel járó jogokat, kötelezettségeket, feladatokat, vagy a gyermek felett közösen gyakorolják a szülői felügyeletet.

Még ha a szülők megállapodása szerint egyikük gyakorolja is teljeskörűen a szülői felügyeletet, a gyermek életét érintő lényeges kérdésekben továbbra is közösen kell dönteniük. A 4:175. § (2) bekezdése sorolja fel ezeket a kérdéseket, és a kérdésekben való döntés a szülők megegyezésének hiányában a gyámhatóság hatáskörébe tartozik [4:175. § (3) bek.]. Ebben a szituációban a különélő szülő szülői felügyeleti joga nem szünetel, hiszen a szünetelés mögött jellemzően a szülőnek felróhatóság játszik szerepet, az pedig itt rendszerint nem jön szóba.

Az, ha a gyermek egyikük háztartásában háborítatlanul nevelkedik hosszabb ideje, arra enged következtetni, hogy a szülők megállapodtak abban, hogy az a szülő gyakorolja teljeskörűen a szülői felügyeletet. A hosszabb ideje történő nevelkedést a Ptk. nem szorítja időkeretek közé, bírósági mérlegelés kérdése lehet, ha a szülők között utóbb vita alakul ki abban a kérdésben, hogy volt-e ilyen megállapodás. Jelentősége annyiban is van, hogy ha a tényhelyzet a hallgatóságos megállapodást támasztja alá, a másik szülő utóbb a szülői felügyelet megváltoztatását kérheti az erre irányadó rendelkezések mellett (4:170. §). Ebben a tekintetben a kialakult ítélkezési gyakorlat továbbra is irányadó, természetesen azzal, hogy nem gyermekelhelyezésről, hanem szülői felügyelet gyakorlásának rendezéséről van szó.

Részben a fentiek vonatkoznak arra, ha a szülők a gyermek nevelésével, képviseletével, vagyonkezelésével kapcsolatos feladatokat egymás között megosztják, nyilván a gyermek érdekében, és a kialakult életvitel jobb fenntarthatósága érdekében.

Különélő szülők közös szülői felügyelete

Az európai országokban egyértelműen érvényesülő tendencia a különélő szülők közös szülői felügyelete, és az utóbbi években még az is tendenciának tekinthető, hogy az egyik szülő ellenzése dacára, azaz főszabályként kell a szülőknek különélésük esetén (is) közös szülői felügyeletet gyakorolniuk. A magyar jogi felfogás mind ez idáig nem tekintette követésre érdemesnek azt a megoldást, amelynek megfelelően nem feltétlenül szükséges a szülők erre irányuló kifejezett megállapodása ahhoz, hogy közös szülői felügyeletet gyakoroljanak és ezt a megoldást követi a Ptk. is. Így, noha a közös szülői felügyelet a Ptk. által határozottan támogatott lehetőség, csak akkor van mód rá, ha ebben mindkét szülő egyetért. Ezt a Ptk. kifejezésre juttatja: a házassági perben vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére hagyja jóvá a bíróság a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezséget vagy határoz arról ítéletben. A bíróság a gyermek érdekét is mérlegelheti, azaz figyelemmel kell lennie arra, hogy a szülők valóban olyannak mutatkoznak, akik hajlandóak és készek arra, hogy a gyermek érdekében megvalósítandó közös szülői felügyeletnek sok egyéb kérdést alárendeljenek. Ez a megoldás tartós együttműködést kíván nemcsak akkor, amikor mindkét szülőnek egyszerűbb a gyermekre figyelnie, hanem akkor is, ha az életük egyéb kihívások elé állítja őket.

A közös szülői felügyelet esetén a szülőknek meg kell állapodni abban, hogy melyik szülőnél lesz a gyermek lakóhelye. Ez azonban nem jelenti a gyermek elhelyezését, így a közös szülői felügyelet valóban közös lehet. Ha a felek felbontják a házasságukat és a járulékos kérdések körében a közös szülői felügyeletben állapodnak meg, a kapcsolattartást nem kell rendezniük, de mind a lakóhely tekintetében, mind a gyermektartás kérdésében meg kell állapodniuk. Noha a közös szülői felügyelet lényegével némiképp ellenkezik a kapcsolattartás rendezésének szükségessége, a gyakorlatban nemcsak akkor állapodnak meg a szülők közös szülői felügyeletben, ha valóban készek a teljes együttműködésre, hanem akkor is, ha egyikük sem szeretne a lényeges kérdések tekintetében történő szülői felügyeleti jog gyakorlására szorítkozni. Ez esetben szerencsés lehet a kapcsolattartásban történő megállapodás, amely a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét is szolgálhatja. Közös szülői felügyelet mellett a Ptk. nem várja el a kapcsolattartás rendezését, de az ebben történő megegyezést a Ptk. nem is tilalmazza.

Szintén elsősorban a gyermek érdekét szolgálja, ha a gyermektartás kérdésében is megállapodnak a szülők, ugyanakkor ez a szülők számára is nagyobb mértékű kiszámíthatóságot eredményez.

Váltott gondoskodás

Míg a közös szülői felügyelet jogi megoldást jelent, a váltott gondoskodás („váltott elhelyezés”) fizikailag is megvalósítja az osztott szülői felügyeletet. A gyermek a két szülővel lehetőség szerint azonos időt tölt. A gyermekről való fizikai gondoskodás megosztását – ahogyan arra utaltunk -, a Ptk. nem zárja ki, és lényegét tekintve ez akár megvalósulhat a rendkívül szélesre engedett kapcsolattartással is. Azokban az európai országokban, ahol gyakrabban megvalósul a váltott elhelyezés, és már rendelkezésre állnak tapasztalatok is, megmutatkozik az, hogy az egyik szülőre – és így akár a gyermekre – számos esetben hátrányos az, ha a szülők anélkül állapodnak meg a váltott elhelyezésben, hogy a gyermek tartásának kérdését rendeznék.

Ha bármelyik fél vagyonjogi igényt is kíván érvényesíteni a házastársával szemben, úgy azt egy külön vagyoni perben – elkülönítve a válópertől tudja megtenni; ez az igény a házassági bontóperrel a jelenleg hatályos szabályok szerint nem kapcsolható össze.

A körülmények mérlegelése során alapvetően gyermek szükségleteiből kell kiindulni. A gyermek szükségletei körében az alapszükségleteket biztosítani kell. Ezek a lakhatás, az élelmezés, ruházkodás, gyógykezelés, oktatás, stb. lehetnek. Az alapszükségletek különbözőek lehetnek a gyermek korából, egészségi állapotából, neveltetéséből és egyéb egyéni körülményekből adódóan. A törvény szerint ezek a szükségletek a szülő teljesítőképességéhez igazodnak. Ma már nem tartható az a nézet, hogy a gyermek érdekében a tartásdíj mértéke úgy igazodjék a tartásra kötelezett jövedelméhez, hogy legalább anyagilag ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben a szülők együttélése alatt élt. Többféle érdek ütközik egymással, így a gyermek érdeke a tartásra kötelezett, valamint új családjának érdekével. A válás során az a szülő kerül hátrányosabb helyzetbe, aki elhagyja a közös otthont, a gyermekeket hátrahagyva, tartásdíjfizetésre köteles, és újabb életformára kényszerül berendezkedni. Ezért nem tartható a gyermek érdekét kiemelten értékelő szemlélet. A tartásdíjat a bíróság főszabályként határozott összegben rögzíti.

Házassági perben – ha e törvény kivételt nem tesz – a bíróság köteles a házastársakat személyesen meghallgatni; a bíróság akként is rendelkezhet, hogy az egyik házastárs a másik meghallgatásánál ne legyen jelen. A személyes meghallgatás alól kivételesen, a törvényben meghatározott okokból lehet “mentesülni”:

A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti a felek békítését. Ha a békítés eredményre vezet, a bíróság a pert megszünteti, a perköltségben való marasztalást azonban mellőzi, azaz a felek a maguk költségeit viselik.

Ha a bontóperben tartott első tárgyaláson a felek nem békülnek ki, a bíróság a tárgyalást érdemben folytatja, majd elhalasztja.

Az első tárgyaláson csak akkor hozható érdemi döntés (azaz akkor lehet pl. egy tárgyalás alatt elválni), ha a feleknek nincs közös kiskorú gyereke és az utolsó közösen használt ingatlan további használatában és házastársi tartás – erre vonatkozó igény esetén – kérdésében megegyeztek.

A bíróság bármely fél kérelemre vagy hivatalból (azaz külön kérelem nélkül) is hozhat ideiglenes intézkedést a kiskorú gyermek elhelyezése/szülői felügyeleti jog gyakorlása és tartása, a szülői felügyeleti jogok bővítése vagy korlátozása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartásra, illetve a házastársak lakáshasználatának kérdésében.

Az elsőfokú ítélet csak a fellebbezési határidő lejártát követő tizenöt nap elteltével emelkedik jogerőre. Erre a rendelkezésre azért van szükség, mert ha a fél az ítélethozatalt megelőző tárgyalás elmulasztása miatt határidőben igazolási kérelemmel él, és emiatt a jogerőre emelkedett ítéletet hatályon kívül kell helyezni, akkor valamelyik fél időközben esetleg megkötött új házassága megoldhatatlan jogi helyzetet eredményezne. Ha a felek a kötelék tárgyában nem élnek fellebbezéssel, csak az ítélet egyéb rendelkezéseit támadják, úgy a házasság felbontása vagy érvénytelenítése kérdésében az ítélet jogerőre emelkedik. A részjogerő beálltát az elsőfokú tanács elnöke a felterjesztést megelőzően köteles megállapítani.